https://unithe.hu/2023/02/17/orszagos-irodalmi-palyazat-eredmenyhirdetese/

https://unithe.hu/2023/01/11/a-tokaj-hegyalja-egyetem-essze-es-novellairo-palyazata/

2023. február 17. - Lorántffy Zsuzsanna szellemiségét megidéző Tokaj-Hegyalja Egyetem esszé- és novellaíró  pályázat nyertes novellája:

A haladás karosszéke

(novella Veres Pálné törekvéseiről a nők emberméltóságáért)

írta: B. Czakó Andrea

1888. február

Az izgalomtól szédülök, hamarosan látni fogom a háromszáz éves széket. Örökségem Sturman nagyapától a pincében porosodott három évtizeden át Vanyarcon. Hogy is felejtkezhettem el róla? Múlt ősszel hozattam fel Pestre restauráltatni.

Szilárdát mosolyra készteti gyermeki örömöm. Amint az intézet könyvtárának dísze lesz, elmesélem a lányomnak és az unokáimnak, mit jelent számomra a különleges bútordarab.

Teleki Jozefin és Szilárda segítségével kiürítjük a könyvtár nyugati sarkát. A délre néző balkon előtt tökéletes helye lesz. Hamarosan érkezik a szállító.

A percek dagadnak, orrom elől elszívják a levegőt. Bizakodva várom a felújított széket, mint Deák Ferenc ügyem mellé álló szavait áhítottam a Kiegyezés előtti években. Támogatása kaput nyitott a tanulni vágyó magyar leányok előtt, amikor csak fiúk tanulhattak.

Ez a szék faragta ki bennem a jövőm ajtaját az Isten háta mögötti Tótgyörkön, aztán a tudatom mélyén lappangott a cél ötvenkét éves koromig, mivégre a nők szellemi nyomorának felszámolására áldoztam hátralévő éveimet.

Sturman nagyapa féltette az ódon ülőalkalmatosságot, egyedül engem engedett beleülni.

• Hermin! Vegyél példát a szék első tulajdonosáról! – javasolta, és azzal kezembe nyomott egy német nyelvű írást, ami említést tett Lorántffy Zsuzsannáról, mivel a családi legendárium szerint a karosszék a törökkor egyik jelentős fejedelemasszonyáé volt.

Később, amikor már el tudtam olvasni a magyar nyelvű könyveket, tovább kutattam Erdély nagyasszonya után. Néha Rákóczi Györgyné helyébe képzeltem magam, aki saját korában felismerte a magyar oktatásügy elhanyagoltságát, és egyúttal jövőt formáló erejét. Tehetséges diákok külföldi tanulmányait fedezte. Szem előtt tartva, hogy a magasan képzett hazatérőkkel Erdély fog erősödni, gazdagodni. Mindketten hamar megárvultunk, mindkettőnket a magány nevelt. Nincs nagyobb tanítómester az egyedülléttől elszigetelt településen mord, maguknak való gyámok felügyelete alatt tengődve.

Apatikus nagyapám javára legyen írva, elfogadta tudásvágyamat és olvasás-szeretetemet. Ha nagyritkán tudomást vett rólam, kis fejedelemasszonynak vagy oskolamesternek hívott. Utóbbi jelzője önbeteljesítő jóslattá kövült lelkem titkos rekeszében. Sajnálattal tekintettünk egymásra, az érzés éket vert közénk. Sturman papa feleségét és hat gyermekét temette el, köztük az édesanyámat. Mi maradtunk neki egyedül, én és a nővéreim, Mária és Karolina. Márton papa megadott mindent, de szívébe nem engedett be, érzelmileg nem akart kötődni hozzánk. Attól félt, a kolera vagy más járvány elragadja az unokáit is. Szeretetlenségét rossz néven vettem, arra késztetett, hogy könyvekkel töltsem napjaimat. Német könyvekkel, mivel magyar létemre nem ismertem a magyar nyelvet.

Fiatal éveinket egyre másra nyírták a sivár idők Tótgyörkön. A nővéreim unalmukban meg is zavarodtak volna, ha nem hívat fel bennünket a székesfővárosba kétszer három hétre megmentőnk, Teréz néni, édesapám testvére. Az első alkalommal húgom talált társra, a másodikon megismertem Veres Pált, hű férjemet, s ahogy Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi György nem ismertek egymáson kívül másik férfit, s nőt, úgy vagyunk mi is Pállal egymás megbecsülésében harminckilenc éve.

Mária sokáig válogatott a kérők között.

*

A szállító helyett egy barna sipkás expressz futár érkezik lehangoló üzenettel: a nyirkos idő miatt lassan szárad a lakkozás. Nincs mire várni, Szilárda hazamegy férjéhez a Borz utcába. Jozefint az irodán foglalja le a kibővített oskola könyvvitele. Egyedül maradok a könyvtárban. A férjem délutáni szundikálását tölti a pihenőszobában. Az újonnan megvásárolt szomszéd épület intézményünk részévé avatásának előkészületei miatt vette a fáradtságot, és kivételesen velem tartott Vanyarcról.

A kandallótűz melege a könyvillattal együtt múltat idéz. Elmélyült beszélgetéseket irodalomról, politikáról vanyarci fogadószobánkban. Hallgatjuk Madách Imrét, a balsorsú Emit, amint felolvassa művét, a Tragédiát. Józsika elszundít a kanapén, meleg kezét tenyeremben pihenteti, a kislányok a szőnyegen játszanak…

De ma az ablakon túl télbe, kopárságba dermednek az ólomszürke fények, a zöldjét vesztett fák fekete csontujjakkal emlékeztetnek örök álmot alvó fiamra és Józsika unokámra. Vérvonalamon kurta életűek a férfiak. Hársfát nem szabad kivágni, különben megszakad a család férfiága! Művelt mivoltomban ez az egyetlen babonaság, amit kénytelen vagyok elhinni. Szilárda férje kivágatta a váchartyáni birtok néhány hársát a kertrendezés során. Apám krisztusi korban végezte be, a fiam három naposan, az unokám nem élte meg a húszat. Minálunk a sors asszonykézbe kényszerítette az elrendelt tetteket. Józsika emlékére vettük meg a Zöldfa utcai telket, tiszteletére épült fel reneszánsz stílusban – azt szerette – a Nőképző Egyesület Intézetének székhelye, ami a következő tanévre ismét szűknek bizonyult a sok tanulni vágyó leánynak és szüleik támogatásának köszönhetően, ezért megvásároltuk a tőszomszédságban álló épületeket. Temérdek áldozathozatallal nagy utat tettünk meg idáig. A sors elvett és adott.

A borókán galamb csipkedi tollazatát, ahogy engem bánt a mélységes gyász és a pillanatnyi csalódás. Nem akarom ébren megélni a várakozás üres óráit. Pihenni térek egy másik karosszékben, ha már Zsuzsanna asszonyé késlekedik.

Álmomban kislány vagyok, de nem önmagam. A fafaragómester sárospataki műhelyében figyelem megboldogult anyám elpusztult rózsafájának karfává születését, a koros göcsörtök támasztékká simulását, ahogy a valaha élőből holtában jön létre egy hosszú életű tárgy a mester keze által. Az élet lényege az ellentmondásokban búvik meg.

• Zsuzsika úrhölgy! Szép lesz? – kérdi bizakodón a mester.
• Az bizony! Ebben ülve fogom végigolvasni a Szent Bibliát! – felelem, mint Zsuzsanna, és tudom, hogy válaszom szokatlan, hiszen a nemes urak között is akad, ki nem ismeri a betűket, nemhogy egy leány adja a fejét olvasásra!

Apámuramat nem zavarta buzgóságom, elfoglalta minden egyéb, aminek nem volt köze politikához és hozzám.

• Egy lábakon álló, mozdulatlan jármű, amivel bejárhatod Isten végtelen birodalmát – mondja a mester a lelkembe látva.
• A képzelet szekere… Haladásnak fogom hívni.

Meleg ujjak érintik arcomat.

• Mincsuskám! Ébredjen! Nézzen ki az ablakon! – hallom Pál hangját.

Hópelyhek festik fehérre a szürke utcát, nem csoda, hogy elbóbiskoltam. A hó rendszerint elálmosít. A portás és a kárpitos együttes erővel emeli le a kapu előtt álló szekérről a várt karosszéket. A szállingózó hókristályok párnaként pihennek meg a kárpiton. A Nagyisten egéből hulló hó talán ugyanaz, ami évszázadokkal korábban Zsuzsanna úrhölgy haján olvadt el a fafaragó műhelyből való kilépésekor. A múlt áldáscseppjei ivódnak a szövetbe.

Mire a karosszék elfoglalja kijelölt helyét, megérkezik a könyvtárba Jozefin és a lányom a három unokámmal, no meg Pál. Sorra beleülnek a karosszékbe, kipróbálják varázserejét. Miután eltelnek vele, megkérnek, foglaljak helyet benne.

• Meséljen, édesmama!
• Hol is kezdjem? Annyi mindent elmondtam már az életemről nektek, kedveseim!
• Az elején, édesanya! – bíztat Szilárda tollal, papírossal a kezében, mint aki visszaemlékezés megíráshoz készül jegyzetelni.

A kezdetet a magány írta, érdekességnek híján volt, viszont a folytatás annál izgalmasabban alakult Pesten.

• Az jut először eszembe, hogy a nagynéném, Tihanyi grófné szalonjában beletört a nyelvem a magyar szóba, mialatt beszédbe elegyedtem Toldy Ferenccel, akiben akkoriban az Akadémia titkárát tisztelhettük. Érkezésünk napján a nővéreimmel megsajnáltuk Teréz nénit. Azt hittük, szánalmas életet él nyomorékon, miközben mi voltunk szánandók, hiszen magyar létünkre németül beszéltünk és német könyveket olvastunk. Első magyar nyelvű olvasmányomat a filozófus Szontagh Gusztávnak köszönhetem. Jósika Abafiját ajánlotta. Teréz néni mozgalmas és felkapott szalonjában eszméltem rá, hogy semmit sem tudok hazám sorsáról, addig nem hallottam Kossuthról, Széchenyiről, a nemzet gondjairól. Műveltségemből kimaradtak a magyar írók és műveik. Tótgyörkön elszigetelten éltünk, éppen ezért sok időm volt gondolkodni, anyám özvegységén töprengeni. Alig múltam egy esztendős, amikor édesapám meghalt, és édesanyámat egyedül hagyta három leánygyermekkel, akik közül kettő még kisdednek számított. A húgom kéthetes volt. Ha nincs a nagyapám, nem tudom ki segített volna rajtunk, bizonyára anyám kénytelen lett volna férjhez menni egy idegen férfihoz, mivel egy úriasszonyoknak nem adatott lehetőség pénzkeresetre. Lánykoromban a nő nem rendelkezett emberméltósággal. Asszonyállati sorba vettek bennünket. Akkor még nem tudtam, de nem is gondolkodtam rajta, hogyan lehetne változtatni a nők kiszolgáltatott helyzetén.
• Hermin mama! Hol és hogyan született meg magában a 'nagy eszme'? – tudakolja Ilona.

Magunk között nagy eszmének nevezzük harcomat a nők taníttatásáért.

Mosolyt csal arcomra az emlékezés. A szék karfáját simogatja a kezemből áradó hála.

• Ebben a karosszékben ötlött fel bennem édesanyátok tanórái alatt. Egykor Lorántffy Zsuzsanna üldögélt e székben a fiai tanóráin. Fonás és szövés közben hallgatta a György és Zsigmond ifiurak mellé felfogadott tanítókat, később pedig beült a sárospataki skola előadásaira. Jómagam ugyanígy pótoltam édesanyátok, vagyis a lányom tanítóitól mindazt, amitől gyermekként elestem. Az előkelő családok magyar szót és magyar műveltséget nem ismerő német vagy francia guvernant-ot fogadtak fel az úrilányok mellé. Azt is csupán a lányok tizenkét éves koráig. A szabadságharc után feljöttünk a székesfővárosba, remélve, hogy találunk megfelelő tanintézetet Szilárda okítására. De Teleki Blanka kezdeményezése oda lett a forradalommal. Azzal szembesültünk, hogy hazánkban továbbra sem fejlődhettek intézményi szinten szellemileg a nők. Társadalmi rendszerünk még ma sem ad lehetőséget az önfenntartásra az özvegyeknek, és azoknak a nőknek, akik nem tudnak férjhez menni. Azért szippantottam be az új ismereteket, mint a levegőt Szilárda tanítóitól, hogy változtatni tudjak a nők áldatlan helyzetén.
• Nahát! Édesanya bezzeg nem ült be mellénk az oskolapadba! – fakadt ki Lenke.
• Nem, mivel a nagymamátoknak köszönhetően időben megkaptam a megfelelő képzést, ahogy az édesmamának köszönhetően ti is részesültetek benne, de már a Nőképzőben. Viszont együtt szenvedek veletek a náthától – mondja a lányom kipirosodott orral.
• A tanulás nekem nem szenvedés. Sose volt az – szólok elfogódottan.
• Lássa be édesmama, nem mindenki olyan kíváncsi természetű és nyitott gondolkodású, mint maga. A kitartásáról nem is beszélve – sorolja Lenke.
• Sokfélék vagyunk. Nehéz utat jártunk be édesanyátokkal és Jozefinnel, mire ezt az épületet megvásároltuk az Intézet székhelyéül. Egy élet árán. A bátyátok emlékére – sóhajtom. Józsika elvesztésébe beleroppantunk. Felszegem fejem, erőt veszek magamon a folytatáshoz: – Szembementünk az emberi közönnyel, a régi megszokással, és az előítélők gúnyával, mivégre megértettettük a magyar társadalommal a nők önképzésének fontosságát, majd megszerveztük támogatását. Ti már új világban éltek. Rendben és békében. Beleszülettetek a Nőképző meglétébe, pedig volt idő, amikor a közfelfogás szerint a nő egyetlen célja, egyedüli rendeltetése a férjhezmenetel volt. Úgy tartották, amelyik leány okosan tud hallgatni, jól megy férjhez, és az okosan helyeslő asszonynak boldog lesz a házassága. Ehhez feleslegesnek tartották a nők elméjének pallérozását. Sokan még ma is ezt vallják.
• Mi a nő igazi célja? – kérdezi Pál. A közösen töltött évtizedek alatt megismerte a válaszomat, de most az unokák miatt tette fel a kérdést.
• A jólét – felelem. – A jólét a nő számára kizárólag házasság útján volt elérhető a nőképzés kivívásáig. Sok családnál jelenleg is. Törekvésünk fája még kevés ággal büszkélkedhet, idővel terebélyesedik. Az ember tökéletesedésre rendeltetett, a nőnek éppúgy születési joga értelmileg fejlődni, mint a férfinak. A férfi értelmes munkával anyagilag erősödik. Ha a nő értelmes munkát végezhet, önfenntartóvá válhat, úgy önállóan is elérheti a jólétet.
• Édesmama! – kér szót Ilona. – Ismerem munkásságát, de a mai napig csupán feltevéseim vannak arról, hogy mit tett, amivel elérte, hogy ennek az épületnek a felavató ünnepségére készülhetünk tavasszal.
• Nézz a mamára! – ékeli közbe Lenke. – Egyenes testtartása tekintélyt parancsol, beszéde értelmes, az esze éles. Ősz hajszál is alig vegyül dús hajába!
• A kiállás kevés még a legjobb cél elérésért is. Tenni kell. Tettek nélkül az álom csak vágy marad. Viszont a tetterő fiatalon tart. – A múltba nézek. – Temérdek levelet írtam befolyásos személyeknek, hírlapok szerkesztőségébe, a kormányhoz címezve, Deák Ferenchez, Eötvös vallás- és oktatásügyi miniszterhez. A báró támogatását nem nyertük el, ahogy sokakét nem. Nőegylet létrehozására felhívást tetettem közé a nőkhöz szólva a Honban, aminek megjelenésére első alkalommal hiába vártunk. Nem ismertük még Jókait, Szilárda kedvenc íróját feledékenységéről. Másodjára már készséggel vette be sajtójába buzdító szózatomat a nőkhöz. Ahol csak megfordultam, a nők emberméltóságához való jogáról és a nők taníttatásának fontosságáról beszéltem. Hiszen, amiről nem tudunk, ami nem jön elénk, az örök rejtély marad. Nekünk, haladó gondolkodásúaknak kötelességünk felvilágosítani az elmaradottakat. Az emberek hírlapokhoz hasonlóan viszik a hírt, esetükben a szó vissza is áramlik.
• Édesanya! A karosszék okán olvasgattam Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszonyról – említi Szilárda. – Szerintem okkal talált magára Zsuzsanna nagyasszony tulajdona. Édesanyának hasonló sors jutott. Ha hinnék a lélek újjászületésében, megkockáztatnám, hogy I. Rákóczi Györgyné Veres Pálné Beniczky Herminként született újjá. Zsuzsanna fejedelemasszony Erdély jövőjét építette a különböző társadalmi osztályok tehetségeinek befogadásával skolájába, ahogyan édesanyám támogatja leányintézete tanulóit. Azzal, hogy kivívta közhasznú tudományok és ismeretek elérését a nők számára, megreformálta az oktatást. A fejedelemasszony szintén új szemléletnek és módszereknek adott teret Comenius sárospataki jelenlétével és népoktatás elméletével, amit magyar földön több protestáns kollégiumban megvalósítottak. Ahogy Veres Pálné esélyt biztosít a szegény leányok képzésére.

Szilárda felvetése elgondolkodtat. Az ezerhatszázas évek elején új eszmék terjedtek el Európában a protestáns hittel. Viselkedést előíró nyomtatványok forogtak kézről kézre a nemesasszonyok udvaraiban. Kívánalmakat támasztottak a nők elé, igény mutatkozott önművelésükre, olvasni és írni tudásukra. Aztán a függetlenségét vesztett nemzet asszonyaira tudatlanság szakadt bő kétszáz évig. Az újra előtörő nemzet függetlenedési vágyakkal került ismét előtérbe a nő műveltségének fontossága a reformkorban, párhuzamosan a magyar nyelvhasználattal. Befolyás és tekintély nélkül a nők szava hangtalan.

Hirtelen napfény kúszik be a könyvtár ablakán, a tavasz fényujja. Hamarosan nárciszok nyílnak az intézet kertjében, majd tulipánok sora rajzol píros sávot a sétány mellé. Erről jut eszembe:

• Zsuzsanna nagyasszonyt a sárospataki Gombos-kert tanította hitre, bölcsességre. Amiről a nő gondoskodik, az kivirágzik. Kertésznek születik minden nő. Odaadó szeretetünktől beérnek a gyümölcsök, az elültetett magból fa terebélyesedik, és évről évre több ágat hoz. Az értelmes gondolat valóssággá válik. Bennünk összpontosul az asszonyősök tudása, tapasztalata, ereje, amit továbbadunk gyermekeinknek. Az anyák életőrző láncszemek az élet láncolatában.

Áhítatosan fürdőzünk a napfényben. A csend tanít most.

• Mi késztette egyszer s mindenkorra kezébe venni a nők ügyét? – kérdezi kíváncsian Margit.
• Madách Emi akadémiai székfoglaló beszéde felháborított. Azt állította, mi nők szellemileg alacsonyabb rendűek vagyunk. Nyilván a feleségéről alkotott képet vetítette ki ránk, pedig jó ismerősömnek tudtam. Utólag elnézést kért tőlem, kivételnek tartott a nőkről alkotta véleménye alól, de ez nem volt megoldás nőtársaimra nézve. Ekkor döntöttem el, hogy felállíttatok egy női minta tanodát. Ügyem mellé először csak huszonkét hölgy állt. Létrehoztuk a Nőképző Egyesületet, jelszavunknak a Haladást választottuk. A vízbe dobott kő körül először szűk vízgyűrű rajzolódik ki, idővel terebélyesedik egyre nagyobbá. Leveleket írtam, amiben a felek támogató aláírását kértem a női mintatanoda létrehozására. Kilencezren írták alá. A kiegyezést követően az új kormány rendelvényeket fogalmazott meg a nőnevelésről az 1868. évi 38. törvénycikkben. 1869. október 17-én megnyitotta ajtaját a Nőképző Egyesület első tanodája. Először tizenkét tanítvánnyal indultunk, aztán a számuk az évek gyarapodásával emelkedett.
• Miért csak férfi tanítókat foglalkoztat a kedves mama? – tudakolta Margitka.
• Azért, hogy a lányok ugyanolyan magas ismerethez férjenek hozzá, mint a férfiak. Viszont a tanárurak eleinte nem értették, mit szeretnék elérni, ezért magam állítottam össze a tantervet. – Gondolatban felsorolom a tantárgyakat: rajz, háztartástan, ruhavarrás, lélektan, neveléstan, egészségtan, művelődéstörténet, esztétika, természettan, számtan, magyar, német, francia nyelv. – Az elmúlt húsz esztendőben tantervemet példaértékűnek tartották a német, sziléz és francia lányképző intézetek. Egyedül az egészségtan oktatására kértem fel nőtársamat, Hugonnai Vilma bábaasszonyt.
• Botrány is keveredett belőle – jegyezte meg sajnálkozva Jozefin.
• Ugyan! Aki botrányosnak tartja a lányok felvilágosítását a saját testük működéséről és a szülésről, azok a szülők jobb, ha nem is járatják hozzánk a lányaikat! Megérdemlik a tudatlanságukat! – csapom oda. Haragomban összegyűlik a sok falba ütközés, az értetlenség okozta felháborodások, amiket kitartó munkával tudtunk csak felszámolni.
• Mincsuskám! Nem tett említést a Nőképző fenntartásáról. Ne haragudjon kedves! Hisz azért hozatta az intézetbe ezt a karosszéket, mert a staféta átadására készül. Szeretne gondoskodni a Nőképző jövőjéről.
• Valóban ezen okból hívtalak össze benneteket. Jozefin! – fordulok helyettesemhez. Telekiné kezdettől támaszom. – Szeretném, ha idővel elfoglalná igazgatói székemet! És te, Szilárda, kérlek, majd vedd át tőlem a Nőképző Egyesület elnökségét!

A lányom szemében könnycseppek gyűlnek. Feje megdöntésével fogadja el felkérésemet. Korábban az igazgatói posztot visszautasította.

• Köszönöm, hogy alkalmasnak talál a feladatra – szól meghatottan Teleki Jozefin. – De amíg bírja magát, maradjon székében! Veres Pálné nem helyettesíthető!
• Édesmama! Ahogy a nagyapa jelezte, nem szólt az anyagiakról. Engem érdekelne – vallja be őszintén Lenke, bár köreinkben nem szokás pénzről beszélni, pedig pénz nélkül a legtöbb álom elérhetetlen.
• Az isteni gondviselés kezdettől velünk volt. A Jóisten támogatja a nemes célokat. Ennek ellenére folyton pénzhiánytól szenvedtünk, a csoda segített fennmaradnunk.
• Csodának nevezi édesmama a sok bált, kiállítást, tombolaárusítást, előadást, amiket évről évre megszerveztek? – emlékeztet Ilona.
• Sokat zsonglőrködtem a számokkal a könyvvitelben. Időszakonként akadtak pótoló tagsági díjat fizetők, mint Ballagi Mór, Vámbéry Ármin, s mi sem fukarkodtunk nagyobb összegekkel segíteni a tanintézet működését.
• Édesanya! Kér egy kis vizet? – kérdi gondoskodón Szilárda. – Fáradtnak tűnik.

Elfogadom a felkínált frissítőt.

Életem második felét lendület jellemezte. Erőt adó a közért tenni. Szeretném, ha utódaim is megtapasztalnák, milyen felemelő érzés adni, jobbítani.

• Ígérjétek meg! – kérem. – Ha a Nőképző Egyesület intézete nem kapja meg a nyilvános gimnáziummá minősítést életemben, biztosítva növendékeinknek az egyetemi továbbtanulást, mindent megtesztek a kivívásáért!
• Ígérjük – feleli Szilárda. – Édesanya példája áll előttünk. Addig tudunk tenni a nők emberméltóságáért és szellemi fejlődéséért, a jobb és szebb holnapért, amíg vagyunk, míg itt vagyunk… És már itt van nekünk ez a karosszék. Ha elbizonytalanodnánk, csak beleülünk, meghallgatjuk, mit súg, és tudni fogjuk, merre haladjunk…

https://fb.watch/jo9aWKHrQp/