Milliárdokat érő szerelem

New Yorkban 1908. január 24-én a lenyűgöző, reneszánsz stílusban épült Vanderbilt-ház termeiben a régi és az új világ leggazdagabb és legbefolyásosabb háromszáz fője gyűlt össze méregdrága szmokingban és ünnepi toalettben.

Hogy miért? 

Egyes források szerint a tíz leggazdagabb történelmi személy egyikének, Cornelius Vanderbilt-nek a vágya ezen a kivételes napon teljesült be. Annak a Vanderbiltnek, aki Amerikában tizenhat évesen látott neki kiépíteni hajóbirodalmát. Nagyon hamar szert tett az első milliókra csupán személyszállításból, aztán ahogy lenni szokott, a pénz még több pénzt szült. Elképesztő energiájának, sarkos időbeosztásának, született üzleti érzékének, ravaszságának köszönhetően élete delén már az Egyesült Államok legnagyobb hajótulajdonosaként követelhette George Crum főszakácstól a hajszálvékonyra vágott sült burgonyát köretként, ami, mint chips vonult be a tengerentúli éttermek kínálatába 1858-tól.

Az amerikai vasút Vanderbilt nevével lett fémjelzett.

Figyeljünk erre: egy nagyapa, aki úttörő gőzhajó- és vasútépítő, bankár és ügyvezető volt.

Vanderbilt a halálakor utódaira százmillió dollárnyi vagyont hagyott. Egyetlen egy dolgot nem tudott elérni míg élt, mégpedig, hogy az arisztokraták kivételes társasága elfogadja és befogadja.

Gladys nevű unokájának viszont sikerült! Pontosan 1908. január 24-én életét hozzákötötte egy több-száz éves múltra visszavezethető neves nemesi család sarjához.

Vizsgáljuk meg! A magyar arisztokraták között találunk-e Széchenyi Lászlón kívül ifjú arisztokratát, vérbeli grófot, kinek a rokonságában egy nemzeten belül fellehető olyan ős, esetünkben egy nagybácsi, aki mint a gőzhajózás és vasútépítés kezdeményezőjeként, és megvalósítójaként írta be nevét a történelem tényeit vaskosan jegyző emlékkönyvbe. Gróf Széchenyi István testvérének, Lajosnak az unokája talán éppen eme hasonlatos múlt miatt talált testi-lelki közösséget a huszonkét éves Gladys Vanderbilt-tel. Persze a helyzet korán sem volt egyszerű, még ha ponyvaszerűnek is hat, mint vajmi lerágott tipikus dzsentri történet. Az Amerikában szerencsét próbáló elszegényedett grófnak sürgősen pénzre volt szüksége, a Vanderbilteknek pedig címre és névre.

Ne legyünk előítéletesek!

Károlyi Mihály és más korabeli tanúk szerint Gladys és László között valódi szerelem lobbant. A lány, hagy idézzem: "a népnyelv szerint privát luxusvonattal, galambtojás nagyságú gyémántokkal, megszámlálhatatlan számú igazgyöngysorral, gyönyörű palotákkal, több száz fős személyzettel, saját yachttal rendelkezett." Ellenben Károlyi szerint a szépséges, karcsú hölgy suttogva beszélt, úgy viselkedett, mintha folyton bocsánatot kérne, mert ekkora vagyon örököse. Nem csoda, hogy elbűvölte az ifjú Széchenyit. A jólétben dúskáló hajadont pedig meglehet, a nagyapjára emlékeztette (hírből, hiszen nemigen találkoztak) a magyar gróf energikussága. Gladys nagyra becsülte a gróf tükörsimára csiszolt modorát.

Miután a Vanderbilt- palota 137 szobájának egyikében beteljesült a nász, az ifjú pár Magyarországra költözött. Budapesten az Andrássy és a Bajza út sarkán álló Erdődy-Semsey-palotát vásárolták meg közös otthonuknak, - természetesen az ara hozományából. Érdekességként megjegyzem, eme palotához kötődik az előkerült második Hadik-kincs. Ugyanis Gladys és László lánya, Széchenyi Alice Hadik Bélához ment feleségül.

De ne szaladjunk előre! László házassága Gladys-szel sikeresen bebizonyította, hogy az egyik oldalról a hozományt és a másikról a nevet és címet vadászóknak is bejöhet a szimpla számításon alapuló egyesülés. A dúsgazdag asszonynak sikerült elfogadtatnia magát a magyar előkelőséggel. László pedig lehetőséget kapott tehetsége kamatoztatására. Hiszen a pénz ajtókat képes kitárni.

1921-től Horty Miklós kérésére Washington nagyköveteként állt helyt egészen a nyugalmazásáig. 1928-ban egy mulatós estét követően barátaival autó-balesetet szenvedett és fél szemét elvesztette. Vajon mire akart csupán csak az egyik szemével nézni tudatlanul? Ha már a szív nem lehet páros szerv, a szemével választotta volna meg, hogyan éljen a Nagy Háború után?

Széchenyi Lászlót a vére erősen hajtotta a világot fejlesztő találmányok felé. Berger Krisztián és Klupathy Jenő fizikusok szabadalmi ötletével un. hanggal és fénnyel történő elektromos távkapcsoláson alapuló tengeralattjárók vezeték nélküli kommunikációs kapcsolatáért felelős távíró fejlesztésén munkálkodott. A találmány katonai célokra is használhatónak találtatott, mégpedig torpedók kormányzására. Ne feledjük, a fejlesztési kísérletek idején 1912-t írtunk! László segítségével a találmány eljutott Amerikába. Hamar megalakult a Széchenyi Company Ltd., és bizony, ez a cég birtokolta a kor legfejlettebb haditechnikáját! Csakhogy Washington a Monarchia ellensége volt, és László ezáltal, mint a Monarchia szülötte, a rövidebbet húzta. Amerika nem vásárolt tőle. Sőt, a korszerű fegyver a Nagy Háború egyetlen színterén se került bevetésre.

Talán a múltba tekintő szemet kellett kikanalaznia Grósz Emil doktornak a Fasor-szanatóriumban, hogy aztán László gróf az üzleti kudarcot követően kizárólag a jelenbe és a holnapba tekintsen.

Az asszony tetemes hozományát kevéssé tépázta meg a sikertelen üzlet. A házaspárt kárpótolta öt leányuk születése és a rangjuk és vagyonuk általi megbecsültségük a világot irányító és vezető emberfők között.

Hiszen a pénz beszél, a kutya ugat.

Cifra szívügyek a múltból- 1. / B. Czakó Andrea - 2019. 07. 28.