Változás a robusztos fehér szekrény mögött

Változás a robusztos fehér szekrény mögött várakozott. Annát figyelte.

A szobában fahéj, narancs és szegfűszeg illat terjengett. Abból a teából áradt, amit a nő szürcsölt. Változás nem érezte, hogy a szoba levegője meleg vagy hűvös, pedig a hőmérsékletváltozásokról ő gondoskodott. Egy csettintéssel le vagy felhúzta a mágikus hőmérő higanyszálát. Az egész Világegyetemen ez volt az egyetlen bűvös hőmérő. Elég sok mindenből birtokolta az egyetlent. Például egyedül az ő orra érezte meg az emberekre tapadt problémák jellegzetes aromáját, erről ismerte fel a kijelölt áldozatokat. Olykor megdöbbent, amikor visszahallotta, miket okozott a csettintéseivel. De mit tehetett? Nagy Figyelő úgy programozta, hogy ne rendelkezzen saját döntéssel, amikor véghez viszi Nagy Figyelő parancsait.

Csettintés előtt általában rövidebb vagy hosszabb ideig az áldozatok közelében tartózkodott. Apró jeleket küldött feléjük, amikkel felkészítette az embereket a drasztikus változásra. Ezt az emberek utólag úgy magyarázzák, hogy rossz útra tévedtek abban az életszakaszban, és az alacsony rezgésükkel bevonzották a változást. Sokan hálát adnak még a legnagyobb emberi tragédiákért is. Változás nem tudta, hogy milyen megélni valakinek az elvesztését, vagy balesetet szenvedni, kényszerből munka- vagy lakhelyet váltani, mivel Nagy Figyelő nem adott neki érzéseket, amikor megteremtette őt. Bár azon, hogy ki teremtett kit, folyamatosan vitáznak Nagy Figyelővel. Változás azt állítja, hogy ő hamarabb létezett, mint Nagy Figyelő, mivel az ősi nagy bummal Változás teremtette meg Nagy Figyelőt. Nagy Figyelő csak mosolyog rajta, szerinte ő gondolta ki az első nagy bummot. Már nagyon unatkozott évmilliárdos szendergésében mire rájött, hogy amit erősen figyel, abba életet tud lehelni, és abban az első bummban létrehozta Változást is.

De ma már ez lényegtelen. A kezdeti bumm megtörtént. Létezik Nagy Figyelő, létezik Változás és Anna is.

Most a nő közelében várja a megfelelő pillanatot. Annához hirtelen érkezett, tilos volt apró jeleket küldenie felé.

A nő hatalmas könyvtárat birtokolt. Megszállottan gyűjtötte a könyveket.

Azt állította, hogy őt a könyvek tartják életben, egyedül a könyvek a társai, csak a könyvek mondanak igazat, egyedül a könyvek hűségesek hozzá.

Az összes emberben csalódott. Változás ezt nem értette, mivel Anna nem ismerhette az összes embert. Változás bezzeg minden embert ismer. Az összeshez volt már szerencséje, aki volt, és van, és a jövőben leszületőkről is sejtett egyet, s mást. Ugyanis végtelen ideje alatt megfigyelte, mintha mindig ugyanazok a személyek szerepelnének a létezés pillanatnyi porondján, csupán a díszlet változik, amiről persze ő gondoskodik.

Az emberek teremtése Nagy Figyelő dolga.

Változás megértette Annát, hogy egyedül a könyvekben bízik, hiszen egy történet tizedik olvasatra is ugyanaz a történet marad. Megnyugtató számára újra és újra átélni a pozitív végkifejletet a Büszkeség és balítélet végén. Még az is valamiféle megnyugvást ad számára, hogy Anna Karenina a vonat alá veti magát. Annának biztonságot nyújt az állandóság. Évtizedek óta a helyén hagyta a bútorokat a takaros lakásban, amiben most sípoló hanggal jelezte a sütő, hogy elkészült a sütemény.

Anna felállt a kényelmes zsemleszínű fotelból. A karácsonyi mintás serpa takaró a laminált padlóra csúszott. A könyvet (Jadviga párnáját), amit éppen olvasott, a lámpa meleg fényében széthajtva fordította a dohányzóasztalra.

Változás nem értette, miért nevezik az alacsonyabb asztalokat még mindig dohányzóasztalnak, amikor már senki sem dohányzik körülötte ülve valamiféle új felfogás miatt. Az emberek sok hóbortot követnek. Nagy Figyelő néha ettől sokall be és küldi rájuk a csettintéseivel őt.

Anna kiment a konyhába.

Változás a könyvtárszobában maradt.

Elérkezett az idő.

Változás kilépett a robusztos fehér szekrény mögül, és a hatalmas könyvespolc elé állt. Felemelte a bal kezét, egymáshoz közelítette az ujjait, és ekkor Anna kinyitotta a sütő ajtaját. A konyhából szélviharként tört be a szobába a mákos és a diós bejgli illata. Változás ebben a pillanatban csettintett, és elillant Anna lakásából.

Miközben szállt az új áldozata felé, a csodálatos bejgli illaton merengett. Az emberek nem is tudják, hogy a Tejutat készítik vele el kicsiben. Bezzeg Tejút minden bejgli sütéskor pöffeszkedik, hogy mennyire tisztelik őt az emberek! Hát neki, Változásnak még senki sem állított emléket!

Észrevette, hogy valami történik az emberekkel a karácsonyi időszak alatt, mintha Nagy Figyelővel azonosulnának. Szeretnek, bölcsen élnek, és süteményeket sütnek. A legtöbben mazsolás kalácsot, mintha sejtenék, hogy a Világmindenség éppúgy néz ki, mint egy mazsolás kalács.

Változás ránézett az áttetsző világórára. Maradt még ideje a következő csettintésig, és különben is, hetek óta küld jeleket az áldozatnak. Késhet egy kicsit.

Visszaröppent Annához.

Változás a robusztos fehér szekrény mögé bújt.

Nagy Figyelő összevonta szemöldökét, de hagyta.

Anna visszaült a fotelbe, csipegette a forró bejglit.

A sütemény mennyei illatától Változás arra vágyott, bár táplálkozhatna, mint az emberek!

Anna folytatta az olvasást. Ahogy haladt egyik sorról a másikra, ráncba gyűrte homlokán a bőrt. Változás így is szépnek találta, bár Annán már nyomot hagyott az idő. Ezt a botorságot az emberektől vette át. Egyedül az emberek hiszik, hogy csak az szép, ami friss. Pedig az elvásott régi dolgokban található a legtöbb szépség. Legalábbis Nagy Figyelő szerint, akiről Változás azt gondolta, jobban is támogathatná az innovációt. Nem neki kell a sok roncsot és romhalmazt kerülgetnie minden percben!

Anna kiejtette a kezéből a könyvet. Hangosan puffant a padlón, megtörte a karácsonyi dallam hangulatát. Aztán hevesen újra megragadta a kötetet, tőle szokatlan módon, durván lapozta. Előre-hátra. Látszott, hogy valamit nem ért. Egészen kipirult az arca.

Változás hallotta, ahogy megváltozott a nő légzésének és a szíve dobogásának üteme.

Anna most már önszántából dobta el a könyvet. A könyvespolchoz sietett, levette róla a Büszkeség és balítéletet, belelapozott, azt is elhajította. A következő könyvért nyúlt, amibe szintén belelapozott, majd az is a földön landolt, és így ment sorba.

Lassan térdig ért a könyvkupac.

Nagy Figyelő Változást sosem avatta be a szándékaiba az általa okozott változtatásokról.

Viszont most Változás nagyon szerette volna tudni, hogy a csettintésével milyen tragikus fordulat történt Anna életében.

A nő leroskadt a szőnyegre. Értetlenül ingatta a fejét és hüppögve zokogott.

Percek teltek el így. Változás toporgott a robusztos fehér szekrény mögött. Sürgette az új feladat. Viszont marasztalta a mennyei bejgli illat, és most az egyszer választ akart kapni, hogy mi történt a könyvekkel, amiért Anna ennyire kiborult.

Megszólalt a nő mobiltelefonja. Bekapcsolta a hívást, kézfejével megtörölte könnyáztatta arcát.

• Tessék, anya!
• Mi a baj, kislányom? Sírós a hangod.
• Jaj, Anya! Kérlek, nyugtass meg, hogy nem őrültem meg!
• Mi történt, gyermekem?
• A könyvek… Valami történt a könyvekkel!
• Micsoda? Túl sokat olvasol, inkább éljél!
• Hagyd ezt, anya! De mondd csak! Mr. Darcy ugye feleségül vette Lizit?
• Honnan veszed ezt a marhaságot? Darcy becsapta Lizit, magát tüntette fel jó fényben Mr. Wickhammel szemben. Wickham a tisztességes férfi, ő vette el Lizit.
• Istenem! És Jadviga… Ugye Jadviga megcsalta a férjét az orvossal?
• Dehogy! Hűséges volt mindvégig.
• Szentséges ég! És Anna a vonat elé vetette magát?
• Milyen Anna?
• Karenina.
• Ugyan! Az nem egy dráma! A férje elvált tőle, elengedte, és Vronszkijjal családot alapítottak.
• Nem értem. Számtalanszor olvastam ezeket a történeteket, de nem így emlékszem rájuk.
• Jaj! Hívjak orvost! Zsibbad a karod? Fáj a fejed?
• Rendben van a testem, anya! Ne haragudj, de most leteszem.

Anna újra fellapozta a padlón heverő könyveket. Ez csak egy rémálom, motyogta. Végül felpattant, és sorra hívta a rokonait és az ismerőseit, akiknek ugyanazokat a kérdéseket tette fel, mint az anyjának, és ugyanazokat a válaszokat kapta, mint az anyjától.

A kihűlt bejgli tovább illatozott. Változás egészen a szeletek fölé hajolt.

Anna megrendülve bújt be az ágyba, nyakig húzta a takarót. Reszketett. Már csak némán sírt. Majd aztán valószínűleg azért, hogy érvényesítse magában a valós világot, amit eddig másnak élt meg, elvette az éjjeliszekrényről a Karácsonyi ének képregény változatát. Felkészült egy teljesen más történetre, amit eddig olvasott.

Lapozott.

Még egyet, és még egyet. Gyorsan végiglapozta a teljes könyvet. Megismételte újra. Majd kipattant az ágyból, meztelen talpa csattant a parkettán. A könyvespolchoz rohant, levett róla három karácsonyról szóló gyönyörű regényt megvizsgálni.

Közben Változás türelmetlenül dobolt a láthatatlan ujjaival. Eltelt a bejgli illatával, ment volna.

• Minden szó a helyén van! – sikította örömében Anna.

Változás elmosolyodott, tekintete áthatolt a Világmindenségen, Nagy Figyelő pajkos képével találta magát szembe.

• ­Ami Szeretetből születik, az megváltoztathatatlan, mert belőlem van és egy velem ̶ mondta Nagy Figyelő. ̶  Ejnye, Változás! Siess a dolgodra! – dörögte.

­Írta  ­Bíró-Czakó Andrea 2024.11.21-én.